Sárdi református templom
1238-ban Sard, 1282-ben és 1325-ben Sárd, 1364-ben Sard néven jelentkezik a forrásokban. A XIII. század elején (1238) már püspöki birtok. A XIII. század végén (1295) a püspök külön kiváltságokkal szabályozza a sárdiak jogait és kötelességeit. Bizonyos, hogy már a XIII. században plébániája is volt, annál is inkább, mert lakói szász (német) telepesek.
1333-ban Imre a plébánosa, aki a pápai tizedjegyzék szerint 5 pensát és 22 dénárt fizet, 1334-ben 4 pensát, majd 10 pensát. 1401-ben Miklós a plébános és egyben dékán is. Középkori templomát késöbb a gótikus kor stílusában átépítik. Eredetileg háromhajós román stílusú bazilika volt a XIII. századból. A hajót a XVIII. században lerövidítik s a lebontott anyagból olasz hangulatú tornyot építenek. 1563-ban még szász papja van: Gylokai Mátyás, de utána magyarok a katolikusok. Zömök kaputornya a XV. században épül. A kapubástya és a templom is – az átalakítások ellenére – sok gótikus elemet diszit: többek között a déli és az északi kaput, négy gótikus ablakot. Kőkerítése romos. 1525-ból a püspök alá tartozó várnagyról van adat. Középkori katolikus lakói a reformáció idején reformátusok lesznek, a templommal együtt. A XVIII. században református anyaegyház és e század elején is az.
(Forrás: Léstyán Ferenc - Megszentelt kövek) |