A TÜRI RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM TÖRTÉNETE

A levéltári feljegyzések szerint az impozáns külsejű és a község legmagasabb részén, egy 15-20 méteres magaslaton, 363 m2 területen emelkedő türi római katolikus templomot 1828-1831 közötti években építették. Az építést Szepessy Ignác erdélyi püspök indította el. Az 1832. december 4-én megjelent 45. számú „Erdélyi Híradó” napilap arról tudósít, hogy e templomot 1832 november 1-én szentelte fel Tusnádi Kovács Miklós erdélyi püspök megbízásából Fogarassy Mihály kanonok, főtanfelügyelő.

A templom építését három éven át Sepsizoltáni Czirjék Dénes alsófehérvármegye főispánja irányította. Az építész neve ismeretlen.

Azt a területet, amelyen a templom épült, Imecs András királyi pénztáros adományozta, akinek a sírja a türi templom déli részén domborodik a sírkővel együtt.

A templom adományokból épült. Tusnádi Kovács Miklós püspök egyedül ötvenezer váltóforintot adományozott, ami mai értékben 60 vagon első osztályú búzának felelne meg. Azért is őrzi templomunk ma is Tusnádi Kovács Miklós püspök címerét a főbejárat homlokzatán.

Az adakozók névsorában szerepel még: Szepessy Ignác püspök, aki a templom építése idején már Bécs püspöke lett, Rudnai Sándor hercegprímás és Bob János Gyulafehérvár-Fogaras román görög katolikus püspöke, aki 3000 váltóforintot adott.

A templom tornya 36 méter magas, két haranggal bír. A kisebbiket 1725-ben, a nagyobbikat 1732-ben öntötték Budán. A nagyobbik harang a Râmnicu Vâlcea-i ferencrendiek templomának készült, de az ott kitört forradalom miatt Gyulafehérvárra került. Itt vásárolta meg a türi templom számára Kovács Miklós püspök. A templom alapfalainak magassága 11 méter , hosszúsága 32 méter . Ebből a hajó 17 méter , a szentély 6 méter , az előtér 4 méter , a kórus alatti bejárat pedig 5 méter .

A főoltárkép 1740-re tehető. Bécsből, Mária Terézia házi kápolnájából való, festője Maulbertsch Antal és tanítványi köre. A szentlelket ábrázolja, amint leszáll az apostolokra és a Szűzanyára Pünkösd napján. Mondhatni, ez az egyetlen művészi érték a templomban. Említésre méltó még a szentélyben lévő régi feszület a fából faragott corpusszal. Mellékoltárok nincsenek, csak a Jézus Szíve és a Szűzanya szobrainak készült egy-egy állvány. A keresztút képeit az idő megviselte.

Jelenleg a templom halaszthatatlanul általános felújításra szorul, melynek első lépéseként néhány napja befejeztük a tetőszerkezet javítását, a cserepek és a csatornázat teljes cseréjét, majd tavasszal kezdjük a teljes templom belső felújítását: világítás, festés, padok restaurálása, majd egy következő lépésben a templom külső felújítása a cél.

A plébánosok névsora:

1. KOVÁCS IGNÁC OFM 1827-1837
2. TIMA MÁTÉ 1837-1840
3. TÖRÖK IGNÁC 1840-1841
4. MACSKÁSI JÁNOS 1841-1857
5. BENKŐ PÁL 1857-1858
6. KONCZ ISTVÁN 1859-1865
7. KALAPÁCS IMRE 1865-1876
8. BODÓ ALBERT 1876-1877
9. FODOR LÁSZLÓ 1877-1879
10. IMRE KÁROLY 1879-1882
11. PANDUR MÁRTON 1882-1883
12. GÁL MIKLÓS 1883-1923
13. BERCSÉNYI ELEMÉR 1923-1932
14. IMRE JÓZSEF 1932-1934
15. LOKODI GÁSPÁR 1934-1947
16. SIMONFI JÓZSEF 1947-1972
17. TAMÁS JÓZSEF 1972-1979
18. CZIRJÁK ÁRPÁD 1979 január 6 – 1979 szeptember 1.
19. SZIRMAI BÉLA 1979-1983
20. CSEDŐ ISTVÁN 1983-1996
21. TANKÓ SZILVESZTER 1996-2007
22. KÉMENES LÓRÁNT-ZOLTÁN 2007-

Lóri Atya

A TÜRI REFORMÁTUS TEMPLOM TÖRTÉNETE

„Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked, a te véneidet és megmondják néked“

5Mózes 32:7. 

Vannak idők és alkalmak amikor az Íge felhívása szerint: „ emlékezni kell ős időkre - ősidőkről” is. Amikor ha röviden, vagy akárcsak részleteiben , de végig kell „gondolni annyi, meg annyi nemzedék dolgait” - ehhez viszont „meg kell kérdezni az atyákat, véneinket - ők azok, akik megjelentik, megmondják” nekünk. Éppen ezt teszem, amikor jegyzőkönyvek és más dokumentumok megfakult lapjait ide másolom, hogy hallja mindaz, aki olvassa e sorokat, az „atyák mondását”. Ezekről a jegyzőkönyvek és más dokumentumok - néhol alig olvasható, megfakult, vagy megrongálódott - lapjairól összeáll előttünk egy mozaik szerű kép a falu s benne az előttünk járó - a templomépítők - életéről, egyházukhoz való ragaszkodásáról, hogy aztán ez bennünket is templomunkhoz való ragaszkodásra, áldozatos szeretetre serkentsen.

„Maga a falu: T Ű R , Turek (Török?), Tiur - egyházilag a Nagyenyedi Ref. Egyházmegyébe, administratív szempontból: Fehér megyébe , Balázsfalvától Délnyugatra, a már egybefonódott két Küküllő bal partján fekszik hosszan elnyúlva. Közigazgatásilag Balázsfalvához tartozik. Lakósságának többsége román nemzetiségű, vallására nézve: ortodox, római katolikus, görög katolikus, baptista és reformátusokból tevődik össze. Református egyházunk kialakulására nézve nincsenek adataink, de minden valószínűség szerint a Küküllőmente reformációja alkalmával alakulhatott ki itt is, mint több más faluban is a református egyház. – Ennél azonban még messzibbre 8 - 900 év távolába visznek vissza az emlékezés szálai templomunkkal kapcsolatban. Történészek, műépítészek szakvéleménye szerint ugyanis a XII-ik század végén, ill.a XIII. század elején építették a Cisztercita-rend tagjai. környékünknek éppen a tűri református templom az egyik legöregebb temploma.

Történész szakvéleménye szerint: ”a templom keletelt tájolású, valószínűen hajdan diadalívvel hajó - szentélyre tagozott templomként épült. Ennek a kettős téralakításnak ma csak sejthető nyomai vannak… A hajó téglalap alakú, ugyanolyan széles, téglalap alakú „szentély” csatlakozik hozzá (kissé délre tört tengellyel) úgy, hogy a téglalap rövidebb oldalai a szentély oldalfalai. A nyugati homlokzat háromszögű oromfallal épült, a tetőeresz vonalában cseréppel fedett párkány, a sarkok előtt a párkány kissé fennebb lép. A párkány újkori kialakítású. Az oromfal közepe táján, a párkány fölött négyszögletes ablaknyílás. A nyugati fal északi sarkánál átlós támpillér áll, ez vaskos és a falnál jóval későbbi. A középen lévő nyugati bejárat el van falazva - ( 1984-től ki van bontva!) – a kőkeret mentén megkezdődött a kibontása. Félköríves kapukeret, profilozással faragott szegéllyel. ( Az ívben egyik kő lennebb csúszott, azért a csúcsban csúcsíves záródásúnak hat). Profilozása a román stílusból ismert tagozatokból áll: Belülről kifelé egy harmadával kiálló vaskosabb hengertag után egy rézsüs lemetszésbe keskenyebb átméretű hornyolat mélyed, kétoldalt a rézsüs leszelés pántjai kísérik. A hornyolat félhengernél mélyebb, a két tagozat nem egy síkban fekszik. A kapuzat oldaléle a belső oldalon (a templomtér felé) egyszer megtört rézsüs lemetszésű, szélesedő oldalkávával, ahol a faragott kő véget ér, ugyanolyan rézsüvel folytatódik a falazás a hajó nyugati falának síkjáig. Belső, felső nyílásíve szegmentíves. Ez a kapuzat a legfontosabb korhatározó faragvány a templomon. Félköríves nyílása, román stilusú formaképzésben gyakori profil – tagozatai a késő romantika korát mutatják, amikor már a gótikus építőstílus és formaképzés is ismeretes volt és párhuzamosan futott a későromán építészettel. A pilléres-oszlopos bélletes kapuzatok készítésének divatja már le-járt s a nyílás kereteléseken a kő élén képzett románkori profilzatokat szinte már a „koragótikus” stílusban alkalmaznak, különösen a kevés igénnyel épített templomokon (pl. Székelyföldi későromán templomokon). Datálásához a templom egyéb, még fel nem tárt műrészleteit is figyelembe kell venni, mert azok alapján dönthető el, hogy a XIII. század második feléből való nyugati kapuzat a megadott időszak elején, vagy végén készülhetett. Ahogy most megítélhető, a templom építése a XIII. század utolsó negyedére tehető.

A templom déli fala most két ablakkal és egy bejárati nyílással tagolt. Ahol a hajó-fal kelet felé véget ért, ott kis megtörés látszik. ( Ez a megtörés az északi falon erőteljes ). A nyugat felöli hajóablak átalakított, szegment íves. Nyugati élénél egy régi ablakkáva egyik oldalának faragott kövei látszanak. Felső ívét a mai ablak takarja, valószínűen fél-köríves, esetleg koragótikus profillal. A második ablak, mely bizonyosan félköríves, mély rézsüs, keskeny formájú, a bejárati portikus felett rajzolódik ki a falon. A templom belseje felöli oldalán az elfalazás részben ki van bontva. Félköríves ablakfülke ez, a rézsüben a vállívek kirajzolódnak, így átmenet a szegmentívhez. Belső káváját, kő profilját nem lehetett megfigyelni.

A déli bejárat ot e század negyvenes éveiben ( XX.sz.) alakították át. A hajdan keskenyebb ajtónyílás oldalát akkor reneszánsz profilú kőkeretek szegélyezték, egyik ma a templomban őriztetik. A lapos faragású keret: léctagok közé fogott kimatag, melyek a lábazatnál derékszögben befordulnak. A függőleges tagozást kívül egy pálcatag is kereteli. Ez a reneszánsz faragvány a XVI. századból való, ekkor a déli kapu korábbi - talán román kori - keretét e reneszánsz kerettel cserélték fel. Anyaga eltér a nyugati kapu kőanyagától. A hullámos betontetejű, oldalt nyitott portikus nem illik szerencsésen a templomhoz.

A déli fal kelet felé eső részében ismét van egy ablaknyílás, itt korábbi ablak nyoma egyelőre nem mutatkozik, lehet, hogy az újat épp a régi helyén nyitották.

A keleti fal két szegmentíves ablakkal tagolt, szabályos elhelyezésben. Mindkettőnél látszik a félköríves régi ablakkáva szegélye, mely faragott kövekből van rakva. Az észak felé álló ablaknál, az eredeti ablakkerethez futó repedés elfalazásában kis, hornyolatos faragású kőtöredék látszik. A javításkor alakított ablaknyílások kibontásával a régi keretek feltárhatók, valószínű azonban, hogy kávájuk élét a legkeskenyebb részben lefaragták.

Az északi fal egyenetlenségei a templom korábbi formájáról árulnak el valamit. Bár egy javítás a megemelt falkoszorút és párkányt egyenes vonalba vette, meghagyta a falsíknak a volt diadalív vonalában azt a törését, mely a nyugati saroktámtól a „szentély” kezdetéig húzódik, s innen hajlással törik a keleti sarokig, úgy, hogy a keleti saroknál a falsík irány eltérése kb. 70 cm. Úgy látszik, hogy mind a hajó-szentély találkozásánál, mind a szentélyfal közepe táján támpillérek álltak, vagy egy azóta lebontott sekrestye falai ütköztek ide, mert a hajdani falcsatlakozások visszabontásai jól láthatóak. A templom északi oldalánál mintegy 60 – 80 cm-es feltöltődés van, így a sekrestye, vagy támok alap-falai a felszín alatt ott lehetnek. A templom keleti falát párkányos háromszögű oromfal zárja, kis ablakkal. Az épületet nyeregtető fedi a két oromfal között.

A templom belsejében megjegyzésre méltó megfigyeléseinket az ablakok és ajtónyílások külső leírásánál már elmondtuk. A nyugati hajórészben fakarzat áll, tartógerendái északon a falba vannak beeresztve, a déli oldalon egy valószínűen erre a célra épített

( 135 x 68 cm ) falazaton állnak. A déli falon törés nem látszik, két régi félköríves (?) ab-laknyílás kibontása kezdődött. A keleti fal közepén, a két ablak között épített szószék áll.

Az északi fal, ugyanott, ahol kívül is megfigyelhető törést mutat, ott, ahol a padlóból kivett régi sírkövet a falba építették. Az északi fal „szentély” felöli részén az eredeti mészrétegen vastag vakolatréteg is van. A több helyen felbontott vakolat alatt falképek nem mutatkoznak. A templombelső lapos stukaturás mennyezetű és téglapadlójú.

A templomban, a karzat alatt, a reneszánsz ajtókeret-darab mellett egy gótikus kerettöredék is van ( 65 cm ), rajta élszedés, mely rézsüs levágáson indul. Ajtókeret töredéke lehetett, korára nézve lehet egyidős a nyugati ajtóval, a megfigyelt régi ablakokkal, de lehet azoknál későbbi is.

A soron következő javítással felszínre kerülnek a félköríves ( ? ) ablakok, kiszabadul a nyugati kapuzat-keret. Remélhető egyéb korhatározó formák, esetleg falképek felbukkanása. Lehetséges, hogy a mai templom keleti felénél egy szentélyapszis volt, ennek fundamentumát és északon a sekrestye alapfalait fel kell kutatni. A falura, egyházára és templomára vonatkozó adatok összegyűjtése feltétlenül szükséges a középkori templom építéstörténetének és mai formájára változásának tisztázása érdekében. Egyelőre csak néhány évszámot említhetünk. A pápai tizedjegyzékben 1332-ben sacerdos de Turek említtetik, Tűr önálló plébániája. A falu nevét 1350-ben Tyry alakban írják ( Suciu, Dictionar, II. 195. Hivatkozás a: Documente privind istoria Romaniei. C.b. III. 125, b. IV. 554 ). 1367-ben Tyur alakban, majd 1369, 1426 években (u.o. Hiv: Zimmermann-Werner: Urkundenbuch…II.325, IV. 264). - 1778-ban Tűr önálló egyházközsége az Enyedi egyházmegyének, filiái Berve és Veresegyháza ( Benkő, Transilvánia II. 183 ). Az Egyházke-rület nyílvántartása szerint a templom 1828-ban épült.( Darkó, Templomaink ).

A tűri ref. templom korát és építéstörténetét egyelőre nem lehet pontosan meghatározni. Bár a mai templomnak mind a négy falán középkori építésből eredő részletek vannak - tehát a mai templomformát középkori eredetűnek kell tartanunk - épp az alaprajz az, ami elüt az általános típustól. Mert a hosszanti hajóhoz a keleti oldalon vagy félkör-íves szentélyt, vagy egyenes záródású, a hajónál keskenyebb szentélyt csatoltak a XIII. század építészetében. Utóbbi esetben - itt is egyenes záródású a szentély, ha valóban „szentély” - a szentély mindig négyszög alapú és keskenyebb a hajónál ( Őraljaboldogfalva, Gerend, Ördöngösfűzes, Vista, Felsőtök ). A hajóval egyszélességű, egyenes záródású szentély igen ritka (kéthajós templomnál fordul elő, pl. Bonchída ), a szentély itt is kvadrátalaprajzú. Ezért kell esetleg egy kis szentélyapszist keresnünk a keleti falnál.

A nyugati kapuzat és az ablaknyílások most látható részei egy késő román - kora-gótikus építkezésről tanúskodnak, esetleg a XIII – XIV. század fordulójáról. Ezt majd az ablakok teljes kibontása után lehet meghatározni pontosabban. Az bizonyos, hogy 1332-ben Tűr plébániájának a pápai tizedjegyzékbe való bejegyzése idejében a templom már állott.

A nyugati kapu bélletének metszete A templom alaprajza Dávid László felmérése 1974

A XVI. századból ismert déli reneszánsz ajtókeret ismét építkezést mutat. Lehetséges, hogy ekkor már változtattak a középkori templom formáján, alaprajzi típusán is. A számon tartott 1828-as évben történhetett az ablakok átalakítása, a régiek elfalazása, esetleg a diadalív visszabontása, mely által a templom mai formájára alakult”. Segesvár,1974, május 25. Dávid László

A nyugati kapu bélletének metszete A templom alaprajza
Dávid László felmérése 1974

Az Északi falba foglalt – padlóból kivett – sírkővel kapcsolatban megemlíthető, hogy az egy mezsgyekő volt, olyan amilyent rendszerint a földek elosztásakor szoktak beásni a földbe határkőnek. Egy ilyet használtak itt sírkőnek, felírva rá a halott nevét, életkorát és halál évét. Kövünkön a felírat latinul van írva és eléggé töredezett, éppen ezért vették fel a földről, ahol a templom alatti kripta bejáratát fedte, hogy megvédjék az írást a további töredezéstől és a templom északi falába fogták be, szemben az oldalajtóval. A kövön olvasható írásból tudjuk, hogy St. I. Borsai (Borsai István) a türi református gyülekezet egykori (1712-1737) lelkipásztorának az emlékét örökíti meg, aki 70 éves korában halt meg 1737-ben. Sőt még az is olvasható a kövön, hogy az év (17)37 végéig vigasztalanul meghalt az ő Mária nevű felesége is, elosztván 3 fia között a vagyonukat. Ott olvasható az özvegy felsóhajtása : Oh én szerencsétlen fejem. Végül a legalján a mezsgyekőre vonatkozó 1106-os szám.

A templom alatti kriptába való betemetésről való tudósítás, az úrasztali kenyérosztó tányérunkon olvasható, melynek teljes szövege: „Isten ditsőtségére a TÜRI REFOR, EKLÉZSIA SZÁMÁRA TSINÁLTATTA M : Keszey Józsefné, Boér Judith asszony Templomban kedves leánya Keszey Mária emlékezetére az 1761. esztendőben”. Ezek után Varga Domokos, petrozsényi református lelkipásztor kér és kap engedélyt , 1910-ben a régi református temetőbe temetett édesapjának, Varga Lajosnak a gyülekezet egykori (1879-1893) 1905-ben elhunyt lelkipásztora tetemeinek exhumálására és a Templom alatti sírboltba való behelyezésére, amiért az áthelyezés költségei mellett még 200 koronát is adományozott az egyházközségnek. A templomban a Nyugati falon egy régi, de érdekes szószé koronát láthatunk. Ezt a lebontásra kerülő balázsfalvi öreg templomból ajándékozták át a türi gyülekezetnek, 1903-ban (52/1953 presbiteri jegyzőkönyv, Balázsfalva).

A templomban van még egy, Orbán Lajos által felújíttatott políturos egylábú ovális asztal – az Úrasztala. Ezt dr. Enyedi Lajos, ügyvéd, a balázsfalvi egyház egykori főgondnoka ajándékozta saját tulajdonát képező asztalt Veress József türi lelkipásztor felesége kérésére a türi egyháznak, s az asztallal együtt dr. Enyedyné, sz. Etédi Herczeg Klára egy saját kezűleg horgolt kézimunkával, terítővel 1934 január 30-án.

Az oldalbejárat előtt áll egy portikus, valamikor torony emelkedhetett itt a magasba. Földrengés, földcsúszás következtében megrongálódott, úgyannyira, hogy veszélyessé vált és le kellett bontani. Az 1740-es években történhetett ez, amikor Mária Terézia császárnő parancsából nem lehetett Türben és még sok más felé református templomokat utcára nyíló ajtóval és toronnyal építeni. Ebben az időben épülnek tornyok helyett harang-lábok. A templom Északi oldalán levő kőlábakat, támpilléreket is többször javították, 1881, 1892, 1897, 1928-ban a templom falakat vaskötéssel kötik össze, 1955-ben Orbán János javasolja először, utána 1956-ban Orbán Lajos, hogy a harangláb helyett ismét tornyot kellene építeni, mert abból messzibb hallszik a faluban a harangszó. Bár a tervrajz és költségvetést a balázsfalvi Hermentzy János egyházmegyei műszaki előadó, építész elkészíti, de a kicsi gyülekezetnek nincs ereje a nagy munkát végbevinni. Marad az 1745-ből való harangláb és annak a szükség szerinti javítása időnként. Az 1970-es években a harangláb alsó részére zsindely helyett cserép kerül, csak 2000-ben sikerül a zsindely fedést vissza állítani.

Közben az 1893-ban, amikor a türi református egyházközségnek 101 kat. Hold földje volt, felsőbb hatósági utasításra magtárt létesít az egyház, ami aztán megszűnik, mert az 1895-ös tagosításkor a birtok igen megapad, a Canonica porció mindössze 46 hold . Ez 1921-ig felszaporodik 62 kat. holdra, ebben az évben az agrárreform idején az állam az egyház földjeinek egy részét kisajátítja, s marad 32 hold földje. 1930-ban újraszervezik a magtárat, ekkor építenek a harangláb alá kukorica kast. Közbe kitört a II. Világháború, ezzel a magtár is megszűnt, csak a kas maradt meg a harangláb alatt hirdetve mind máid egy valamikori magtár létezését. A háború után, a kommunizmus idején kiadják még azt is, hogy miből, mit kell vetni és olyan nagy kvótákat rónak ki, hogy a tulajdonosnak alig marad belőle valami, az új vetési tervet nem tudják teljesíteni.

1951-ben odajut az egyház is, hogy nem tudja földjeit megművelni, ezért felajánlja földjeit a község házának. Megalakul a Társas és 1962-re a Kollektív gazdaság Türben is. Miután a földjeinket elvették csak a temetők és a belsőségek maradtak meg .- 1955-ben kaptunk 5 ha . földet vissza.

A toronyban valamikor két harangunk volt. A nagyobb felirata: „Geor MERGELER CORONEN In Dei Glariam Fusa Escis Pas. R. Kovaznai TOBI. Tarko János, Szabó Mihál, Szabó István. Bap. Gáspár A. 1669” Ez a harangunk 1916 novemberében „hadi célokra elvitetett”. Alig telik el egy esztendő 1917 november 25-én a 9. sz. presbiteri jegyzőkönyv 31. pontjában ez áll: „Elnöklő lelkész (Sáfrány Lajos)” előadja, hogy a tegnapi nap, tehát november 24-én a második, vagyis utolsó harangunkat is leszerelték s elvitték hadi célra, így most harang nélkül maradtunk...” Más szóval elnémultak a türi harangok! Ennek a kis harangnak a felirata „TÖRI H.R. Anno Domini 1721” A története azzal folytatódik, hogy Gyulafehérváron a katonai parancsnokság a türi görög katolikus egyház nagy harangját és a mi kisharangunkat a balázsfalvi görög katolikus érsekség rendelkezésére bocsátotta. Az érsekség a görög katolikusok fuvar díj ellenébe visszaadta, a miénket csak nagy kérésre és 525 Korona váltság díjért adta vissza 1919 október első felében. Így ma is ez szól a toronyban.

Az érdekesség kedvéért megemlíthető a harmadik harang is. Az 1789-es Esperesi Vizitációs jegyzőkönyvben olvasható a türieknek az a panasza, hogy „az azelőtti időben (s talán az I.M. Klein építkezési idejére gondolt, aki mondta)” egy szép harangját elfoglalta a (görög katolikus) unit Püspök Úr. Ugyanakkor 1789-ig pótolták a türiek az elfoglalt harangjukat, mert az említett jegyzőkönyv szerint „harang vagyon egy nagyobb s egy kisebb”.

A 3 harang közül az 1721-es szólt egyedül 1919-től 1985 szeptember 22-ig, amikor megszólalt mellette egy nagyobb harang is, melyet Orbán Lajos egykori gondnok és harangozó szorgalmazására vásároltunk meg az alvinci református egyháztól 20.000 lejért. Az ára közadakozásból gyűlt össze. A le és felszerelésénél Orbán Lajosnak, Radó Vilmos és ifj. Bojtor Márton bocsárdi voltak segítségei. Ennek a harangunknak a felirata 3 sorban a következő: „Öntötte Békási Nagy László- Az Úrnak dicséretére 1924.-Öntötte Novotny Antal fia, Neduhal öntőmester által Temesvárott 4752.sz.” Súlya 87,5 kg .

A templomban található még egy harmónium. Bár korábban is lehetett mert éveken keresztül gyűjtöttek orgona, illetve harmónium alapra, de csak Veres József lelkipásztor idejéből olvashatunk a jegyzőkönyvben arról, hogy ő egy harmóniumot hozatott 10.000 lejért, saját költségén, melynek árát később kapja meg a gyülekezettől. Ez a harmónium egy kétregiszteres kicsi harmónium volt, 1987-ben kaptunk egy nagyobbat az Igazgatótanácstól, holland segélyből, ez már nagyobb, 16 regiszteres. Az ezred fordulón újabb holland segélyből egy kis elektromos orgonát kaptunk. Amíg a lelkipásztor végezte a kántorizálást, addig a hagyományos harmóniumot használtuk éveken keresztül, végül az elektromos orgonát is használatba vettük, a szószék előterébe szereltük fel, 2003-tól Pandur Márton lett a kántorunk, aki az orgonát a karzatra vitette s szerelte fel.

Említésre méltó az oldal bejárat előtt álló tölgyfa kapu, amely faszegekkel van összefogva. Két részből áll: az első rész 1727-ből való, faragott oroszlánokkal van díszítve. Ennek felirata: „ANNO 1727 21 FEBRUÁR ORBÁN GYÖRGY EGYHÁZFI” – A második rész felirata: „BOJTOR GYÖRGY EGYHÁZFI 15 mai Ano 1866 PANDOR GYÖR....A....gy” a két kapu egybe van fogva és zsindelyfedél Habár a harangláb is régi, a templom még régebbi a múlt rendszerben nem voltak műemlékként nyílván tartva, de a templomkapu a hivatalos műemlékek nyilvántartásában szerepel, sőt volt idő amikor múzeumba akarták vinni. Megvédéséért az 1970-es években egy vasrácsos kaput szereltek eleibe.

A türi református egyház földjei után ítélve a maga 101 hold földjével, - bár lélekszáma általában kevés volt, még sem tartozott a szegényebb egyházak sorába. Mégis az 1800-as évek derekán leány egyházzá lett, 1878-ban Varga Lajos pappá választása alkalmával olvasható, hogy ezzel Tür visszanyerte anyaegyház jellegét. Így ment tovább az 1940-es évekig, amikor újra leányosítani akarják, de tiltakoznak ellene, végül is missziói egyházként 1953-ban Balázsfalvához, 1963-ban leány-egyházként Magyarpéterfalvához, végül 1980-ban visszacsatolják Balázsfalvához. A 1989-es rendszerváltozás után az egyháznak az állam visszaígér 10 ha . földet, ekkor a '90-es évek elején újra anyásítottuk, hogy visszakaphasson elvett földjeiből valamit, a háttérben ott volt a gondolat, ha a többit is visszaadnák talán még papja is lehetne Türnek, habár a lélekszám nagyon megfogyatkozott.

Lélekszámára nézve az 1886-os év lehet az irányadó. Felsőbb hatósági rendeletre családkönyvek készülnek. Ekkor derül ki, hogy a „türi református egyházban nem 117, hanem csak 80 lélek van”, ami elfogadható, hiszen az 1883-as jelentés szerint a gyülekezet akkori lélekszáma 40 férfi és 36 nő, együtt 76 lélek, ma pedig mindössze 35 lélek csupán.

Ez a kevés lélekszámú gyülekezet is élni tud és élni akar.

Ezt mutatja, hogy az 1970-es években villanyt vezet a templomba, az 1980-as években a parókiára. 1991-es Generális Vizitáció után bevezeti a földgázt a templomba, ezután, 1993-ban a parókiára, gondot okoz, de halad a kerítések újítása, vaskapuk készítése a templomhoz, parókiához. Parókia és templom külső és belső javítása mutatják az élni akarást, az élni tudást.

A gyülekezet lelkipásztorai:

1. Kovaznai Tobi 1669

2. Bitai Péter 1782

3. Málnási András 1787-1802

4. Varga Lajos 1879-1893

Teleki Zsigmond 1893 (beszolgáló Búzásbocsárd)

Cseresznyés Ödön 1894-1902 (beszolgáló Balázsfalva)

5. Ősz Lázár 1902-1904

6. Sáfrány Lajos 1904-1930

Kalló Gyula 1927 (segédlelkész)

Költő István 1928 (segédlelkész)

Derzsi Endre 1930 (beszolgáló Balázsfalva)

Kozma Tibor 1930( IV éves teológus)

7. Veress József 1930-1940

Nagy József 1941-1948 (körlelkész Balázsfalva)

8. Udvari András 1948-1950

Karácsonyi István 1950-1957 (körlelkész Balázsfalva)

9. Farkas István 1957-1965 (Lisznyóból)

Lőrincz Mózes 1965-1979 (Magyarpéterfalva filiája)

Jánossy László 1980-1990 (Balázsfalva filiája)

Jánossy László 1991-2006 (Beszolgáló Balázsfalva)

Németh Ferenc 2006-2007 (Beszolgáló Balázsfalva)

10. Németh Réka 2007 (Kinevezett segédlelkész)

Jánossy László, ny. lelkipásztor
Fotó: Karácsonyi István