|
Karácsonyi tanszer- és ajándékgyűjtés a szórványért
"A szórványban élő magyarok Erdély-szerte, de a Kárpát-medence más területein is legtöbb esetben csak magukra számíthatnak. Olyan kitartó, ám lehetőségeikben korlátozott, lelkesedésükben sokszor megtört közösségek ezek, melyekről megfeledkeztünk az elmúlt időszakban. Be kell látnunk, a tömbmagyarság jövője attól is függ, hogy ezeken az elhagyatott vidékeken lesz-e még magyar szó, magyar gyermek.
Nincs több időnk, hiszen az utolsó utáni órák ezek!
Ennek tudatában az Erdélyi Magyar Ifjak (EMI) szórványért szakcsoportja karácsonyi tanszer- és ajándékgyűjtést szervez, hogy a peremvidékeken élő gyermekek megfelelő körülmények között tanulhassanak szülőföldjükön, anyanyelven. A legkisebb segítség is jelzés lehet arra, hogy nem mondtunk le róluk!"
Így szólt a felhívás, amellyel karácsonyi ajándékgyűjtést hirdettünk a szórványban élő gyerekek számára. Sikeresnek mondhattuk ezt, mert a helyi szervezeteken keresztül (Várad, Kolozsvár, Marosvásárhely, Csíkszereda, Udvarhely, Sepsiszentgyörgy) több magyar ember mosolyt varázsolhatott a gyerekek arcára, könyveket, tanszereket, játékokat, ruhákat adományozva, amelyekből ajándékok készültek.
December 19-én 5 elszánt fiatal elindult felkeresni a mások által elfeledt területeket, ahol a megmaradt tucatnyi magyar szinte teljes apátiába zuhant. A legfőbb cél az volt, hogy a gyerekeket nemcsak kézzel fogható dolgokkal ajándékozzuk meg, hanem éreztetni akartuk velük, hogy máshol léteznek olyan fiatalok, akik foglalkozni szeretnének velük, és felkarolni azokat, akik tovább akarnak tanulni magyar nyelven.
Első állomásunk a magyarigeni lelkipásztor, Gudor Botond otthona volt. A lányok versekkel köszönték meg az angyalka ajándékait. Kis figyelmességet vittünk egy előbbi utunk alkalmából megimsert magyaroknak. Magyarigen után Boroskrakkó következett, ahol az utolsó keresztény magyart kerestük fel. Sárdról az 5. elszánt fiatal csatlakozott hozzánk, egy magyar kisleány, aki szívesen segített nekünk az ajándékok kiosztásában.
Balázsfalván Németh Ferencz lelkipásztor parókiáján vártak a gyerekek. Fülig érő mosollyal köszönték az ajándékokat. Köszöntöttük a pici gyerekeket, akik máris elkezdtek ismerkedni a kapott játékokkal, és ezt követően Magyarpéterfalvára indultunk. A templomban 50 gyerek szívből szóló karácsonyi éneke, valamint Makkai Dénes lelkipásztor várt. Hirdették az örömhírt, és lelkesen énekeltek, kicsi szívük izgalomba öltözve, amikor megtudták, hogy nemhiába vártak minket a havas délutánon, mert az angyalka nekik is elküldte a jól megérdemelt ajándékokat.
Türben, Kémenes Lóránt Atya otthonában a meleg szobában, adventi gyertya fénye mellett meséltük el aznapi élményeinket, és ott hagytuk a gyerekeknek szánt ajándékokat, hogy a Szentestén megtartandó karácsonyi ünnepség után azokat vegyék át.
6 állomás és szeretetteljes élmények. 460 km, hideg és havazás. Mindezt meg sem éreztük, amikor a gyerekek meleg szívvel fogadtak minket. Elértük célunkat: az örömszerzés pillanatait mi is át tudtuk élni. Érdemes értük küzdeni és csodákat tenni. Ők nemcsak hallani, hanem érteni is akartak, leguggoltunk melléjük, hogy a szívdobogásunk közel legyen. Mert őértük is dobog.
Annak reményében, hogy mások is megértették a szeretet és odafigyelés szükségét a szórványban élő emberek életében, hogy ne könnyes szemmel kívánjunk nekik egy Magyarabb Új Évet, hanem mosollyal, a Szórványért szakcsoport nevében kivánok mindenkinek Kellemes Ünnepeket és egy Igazabb és Békésebb Boldog Új Évet.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Frissítés