Első utunk Búzásbocsárdra vezetett, ahol Boros László református lelkipásztor és felesége fogadott minket. Elmesélték a településen élő magyarok jelenlegi helyzetét, ahol ilyen szempontból még elég jónak mondható a helyzet, azonban az asszimiláció ennek a településnek sem kegyelmez. Ezt követően Magyarpéterfalvára látogattunk, ahol Makkai Dénes református lelkipásztorral beszélgettünk, majd kérdőíveket töltettünk ki, jórészt idősebb lakosokkal. A kérdőívek az ottani magyarság megélését, a felekezeti hovatartozást, a gyerekek taníttatását, stb. boncolgatta. Érdekes, ugyanakkor döbbenetes információkat sikerült begyűjtenünk, remélhetőleg a kérdőívek minél hamarabb feldolgozásra kerülnek. Balázsfalván a „Szülőföldünkért” Alapítvány elnökével, Karácsonyi Istvánnal találkoztunk és elbeszélgettünk a terveink szerint a közeljövőben megrendezésre kerülő konferencia lehetőségeiről. Következő utunk Bethlenszentmiklósra vezetett, Veress Ferenc László unitárius lelkipásztor elmesélte a templom történetét, amit hangszalag is őriz. Egy helyi pedagógus a gyerekek tanítási és foglalkoztatási lehetőségeit ecsetelte. Türben a 87 éves Orbán Lajos bácsinál tettük tiszteletünket, aki ismét felidézte ifjúkori háborús emlékeit, hogy miként szabadult meg a halál markából. Jó érzéssel töltött el bennünket, hogy örömöt szerezhettünk egy öregembernek, aki annyira lelkesen mesélt és örvendett, hogy meghallgatásra, együttérzésre és megértésre talált. Végül, de nem utolsó sorban a türi óvodában jártunk, ahol betekintést nyerhettünk a Lóri atya által tartott magyar órába, gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Csak ámultunk, hogy ennek az embernek mire van ereje, a gyerekek és felnőttek pedig csillogó szemekkel ültek a padsorokban, és tanulgatták a régen elfeledett, valamikor még szüleik és nagyszüleik által ismert és használt szavakat, amelyeknek, mint sok minden másnak se kegyelmezett az idő vasfoga… Marosvásárhely, 2010. március 14-én