A Szülőföldünkért Egyesület és a házigazdák nevében Karácsonyi István köszöntötte a jelenlevőket, kiemelve, hogy összefogással megtarthatjuk nemzetiségünket, kiharcolhatjuk mindazt, ami jó közösségeinknek, megtarthatjuk és átadhatjuk utódainknak a szüleinktől örökölt hitet, nyelvet és kultúrát  és így nem  fogjuk elveszíteni iskoláinkat, templomainkban pedig még nagyon hosszú ideig fogjuk hallani Isten Igéjét magyarul.

Gudor Botond, a Bod Péter Alapítvány elnöke, elmondta, hogy 1848 márciusában még együtt ünnepeltek a román és a magyar emberek (pl. a nagyenyedi templomban). Ezután rátért sorskérdésünkre, a magyar iskola fontosságára. Azért kell családról és  iskoláról beszélnünk itt ma, mert csak így ünnepelhetnek útódaink  száz év múlva is ezeken a helyszíneken.

Szőcs Ildikó, a nagyenyedi Bethlen Gábor Kollégium igazgatója kiemelte: nem szabad megtagadni az örökséget, hanem tovább kell fejlesztenünk azt, és úgy kell a jelent építeni, hogy közben a jövőt is formáljuk.

Gál László, a Római Katolikus Gróf Majláth Gusztáv Károly Teológiai Líceum igazgatója elmondta, hogy a gyulafehérvári magyar iskola évről-évre erősödik, létszámban is gyarapszik (jelenleg 200 diákja van), és egyre nagyobb szerepet tölt be a magyar identitástudat erősítésében.

Vetési László előadásában példákkal illusztrálta, miért is történnek téves iskolaválasztások a magyar szülők körében. A többségi befogadó iskola és közösség már többé nem engedi el a magyar fiatalt, aki innen választ felsőbb iskolákat, baráti kört, később élettársat, elhanyagolja anyanyelvét, gyermekeit ugyanabba az iskolába irányítja, ahová ő is járt. Mindez gyakran onnan indul, hogy a szomszédasszony, vagy a nagybácsi tanácsa a döntő. A „csak román iskolában érvényesülhet” hamis érve helyett józan ésszel kéne gondolkodni azon, mi is a gyermek valódi érdeke.

Az előadásokat a helybéli magyar gyerekek alkalomhoz illő szavalata és  hegedűjátéka, valamint Boros Erzsébet népdalénekes fellépése követte.

Ezután a dicsőszentmártoni Kökényes Néptáncegyüttes március 15. tiszteletére összeállított  tematikus táncjátékában gyönyörködhetett a nagyérdemű, mely a Verbuválás, csatamező, szabadság…címet viselte.

A vastaps befejeztével a jelenlevők nemzeti imánk eléneklése által kérték Isten áldását népünkre, nemzetünkre.

Ünnep és érzékeny problémáink felidézése  volt ez a nap, egyben a szórványösszefogás egyik szép pillanata.

A rendezvény támogatói a Fabó Imre  Alapítvány, Szülőföldünkért Egyesület, Szülőföld Alap és  Bod Péter Alapítvány volt, szervezői pedig az Erdélyi Magyar Ifjak Egyesületének szórvány szakcsoportja, Szülőföldünkért Egyesület, Bod Péter Alapítvány és a környékbeli történelmi magyar egyházak képviselői.

Március 15-én délután 6 órakor koszorúztuk meg a Szabagságmezőn lévő Petőfi szobrot. A koszorúzási ünnepség Kémenes Lóránt türi plébános köszöntő szavaival kezdődőtt, amit Makkai Dénes magyarpéterfalvi református lelkipásztor  ünnepi beszéde és Karácsonyi Tímea, negyedik osztályos tanuló, szavalata követett.

A jelenlevők (kb. 60 személy) Lóri atya gitárjának kíséretében énekelték  „A költő visszatér” és a „Nemzeti dal” örökszép dallamait.

A „Kossuth Lajos azt izente” című forradalmi dal éneklése közben, a türi római katolikus, a magyarpéterfalvi református egyház és a balázsfalvi Szülőföldünkért Egyesület képviselői a kegyelet virágait helyezték a Petőfi szobor talapzatára. A rendezvény a Himnusz és a Szózat eléneklésével ért véget.

Rendezvényünkről az Erdélyi Magyar Televízió és a Kossuth Rádió tudósított. Az Erdélyi Magyar Televízió és a Kossuth Rádió által közvetített anyag az alábbi linkeken érhető el: http://www.erdely.tv/hirek/tortenelmi-pillanat

http://erdely.ma/hatranyban.php?id=87594&cim=a_magyar_osztalyok_fennmaradasaert_a_szuloket_kell_meggyozni_audio

Karácsonyi István

Szülőföldünkért Egyesület